Kivehető fogszabályozó készülékek
A kivehető készülékes kezelés célja az állcsontok növekedésének és a fogak helyzetének kedvező irányú befolyásolása, elhárítva az akadályt szabályos fejlődésük elől, a szebb és funkcióképesebb fogazat létrehozásáért. A kezelés elmaradása az állapot súlyosbodását okozhatja, és nemcsak esztétikai hátrányai lehetnek, hanem fogazati betegségeket (pl. fogszuvasodás, fogágy betegség, állkapocs ízületi panaszok) is okozhat. A kezelés fogszabályozó készülékkel történik, melynek kivehető és beragasztott változatai lehetnek. Hogy melyiket kell alkalmazni, azt az adott fogazati eltérés és életkor alapján dönti el a fogorvos.
A kivehető készülékek, ahogy nevükből is adódik a szájból eltávolíthatóak. Napi 10-12-14 órás viselés szükséges típustól függően, tehát az éjszakai hordás mellett nappal is kell őket viselni 2-6 órán át, a harapási eltérés súlyosságától függően.
A kivehető készülékeknél három nagy csoportot különböztetünk meg: az aktív lemezek, a passzív lemezek és funkciós-, vagyis bimaxilláris készülékek. Az aktív lemezekre jellemző, hogy egy vagy több csavart tartalmaznak, és elsősorban az állcsontok tágítására használatosak. A passzív lemezekben nincs csavar, ezeket általában a fogszabályozó kezelés végső szakaszában, az ún. retenciós fázisban használjuk, amikor a kezelés során elért eredményt szeretnénk megőrizni.
A funkciós vagy bimaxilláris készülékek mindkét fogívet borítják, egyszerre hatnak az alsó és a felső állcsonton, pontosabban képesek arra, hogy a két állcsont viszonyát megváltoztassák. Az állcsontok növekedési irányát, ütemét lehet a segítségükkel befolyásolni. Ilyen nagymértékű szövetformáló, átépítő hatás azonban csak a növekedés aktív időszakában érhető el. A serdülőkor, annak is a kezdeti szakasza az, amikor a növekedés a legintenzívebb, ezért leginkább ez az időszak alkalmas a növekedési korrekció kivitelezésére.
A bimaxilláris készülékeket leginkább szaggitális (leggyakrabban II. osztályú) és vertikális (az európai populációra jellemző mélyharapás) rendellenességekre használjuk. A kiindulási probléma leggyakrabban egy hátra helyeződött, vagy alul növekedett alsó állcsont, de a jóval ritkább III. osztályú rendellenességek kezelésére is alkalmazhatóak. A készülék kimozdítja az alsó állcsontot a nyugalmi, ám kóros pozíciójából egy megfeszített aktivált állapotba.